A fazekas mesterek kezei alól kikerülő tálak, korsók, fazekak stb. képlékeny állagú agyagból készülnek, amelynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik. Ebben az állapotában az edény a folyadékot még ereszti (az edény falai átnedvesednek és lassan, szivárogni kezd a benne tárolt folyadék) ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be, majd azzal együtt kiégetik másodjára is. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is biztonsággal tárolni lehessen.
A fazekasságból fejlődött ki a kerámia művészete.
